a tizedik perctől az utolsóig

Az elmegyógyintézet-tematikát körüljáró filmekben nem szűkölködünk (gondoljunk akár csak a Száll a kakukk fészkére, az Észvesztő című filmekre, vagy a Fizikusok című színmű számtalan átdolgozására), A Viharsziget azonban úgy képes újat hozni a nézőnek, hogy tulajdonképpen meglepetést sem okoz.

Talán a német új film tendenciáihoz igazodva, talán kevésbé tudatos döntés eredményeképp, Maren Ade rendező legújabb filmjében realista eszközökhöz nyúl, de éppen csak olyan mértékben alkalmazza őket, hogy jelenetei nem válnak ettől szokatlanná, esetleg újszerűvé, csupán megnehezíti a néző dolgát, aki igyekszik megtartani a figyelmét.